Érdekes megváltani a valóságot olyannal, amilyennel még te sem tudod igazán, hogy működne-e. Mivel az ember azt gondolja, mindent megtehet, akár törvényt is szeghet, mert meg tudja, csak nem szabad. A polgárok többsége mindig azt bizonygatja, hogy mennyivel jobb, ha szabad világban élhetnek... tűz és vér között harcolhatnának csak azért, hogy túléljék a birodalmat. Birodalmat? Életet. A szabadság annyiból áll, hogy magadnak szabsz törvényeket, esetleg a gyerekeidnek, vagy azoknak az embereknek, akik téged követnek, tisztes urukká választanak, és veled vannak a csatában. Egy állam azért állam, mert vannak törvényei, vannak védelmező falai. Van étel, ital... bármi, amit el tudsz képzelni. Elmenekülnél ebből? El tudnál szabadulni puszta akaratodból a messzi távolba, túl a hazádon, úgy, hogy vissza sem nézel? Meggondolatlan és ostoba vétek lenne, ha minden könyörülettel hátra hagynál. Bátorság és vakmerőség viszont, ha új vizekre evezel tovább, keresed számodra a megváltást. Ilyenkor szegényként kezded, és gazdagként végzed. Mindig van kiút abból, amibe bele esel. Csak okosnak kell lenned és megfontoltnak.
Boldogan lógatom a lábamat a medence langyos vizébe. Újabban itt töltöm napjaim nagy részét. Megtetszett nekem ez a hely, megtetszett az, hogy itt magam lehetek, nem kell annyira alkalmazkodnom másokhoz, mivel itt kevés szabály uralkodik. 1. Érezd jól magad. 2. Tartsd be a szabályokat. Mit kell ennél jobban túlbonyolítani? Dave háza elképesztő. Az ember nem gondolná, hogy milyen emberekkel fut össze. Tűz és vér. Erről már beszéltem. Dave beszélt róla legelőször. Szegényként kezdte és gazdagként végezte. Most itt vagyunk. Egy gyönyörű ház, gyönyörű kerttel. A laptopjával az ölében ül a medence másik oldalán, én pedig az üveg ajtók előtt, nagyjából 5 méterrel, a kő lépcsőn. A medence alig egy méterre van, a lábamat pont éri a víz. Ezért meséltem róla.
- Nem szeretnél itt maradni? -kiáltotta túl a 8 méter széles medencét.
- Nem...
- Ha azt mondod, nem akarsz zavarni, akkor hülyeséget beszélsz! -vágott közbe a szavamnak.
Azóta, amióta együtt nézzük a Trónok harca részeit, jobban megtaláltuk a közös hangot. Mindketten tudjuk, hogy melyik oldalon állunk, akár csatázhatnánk is, de... ahogy tartja a mondás: Az ellentétek vonzzák egymást. Nem azt mondom, hogy teljesen ellentétek vagyunk, de, van amiben nem értünk egyet.
- Maradok -mosolyodtam el. Dave arcán szétterült a vigyor. Eddig akárhányszor megkérdezte, mindig nemet mondtam. Nos, kivételnek is kell lennie. Lehet, hogy megbánom, de lehet, hogy mégsem. A hangulatom egyik percről a másikra megváltozik, mindig tudom, hogy mivel kell, hogy lenyugtassam magam. Mostanában leginkább a feszültség ledolgozására egy férfi kell. És az a férfi Dave. Lehetek én ma még feszült, nem?
A laptopját félre rakta, felegyenesedett a nyugágyról, a pólóját lehúzta és ráterítette a gépre. Napszemüvegét hanyagul dobta rá a napágyra. Hátrált két lépést.
- Vizibombaaa! -ordibálta, miközben öt lépéssel közelebb érkezett a medence széléhez, elrugaszkodott onnét, és máris gombócként beleugrott a vízbe. A medence közepén lehetett talán, a víz ért engem, de gyors voltam, hogy a gépemnek ne legyen baja, és a sok információnak, amit rá mentettem. Túl drága az a sok minden, hogy csak úgy a víz szétroncsolja a rendszerét.
- Mire volt jó? -nevettem. Levettem magamról a zöld ingemet, és a derekamról lekötöztem a szoknyát, majd beleereszkedtem a langyos vízbe.
- Érzed ezt? -úszott hozzám közelebb. A vízben megfordított, hogy teljes testtel a medence fala felé nézzek. Két karjával elállta az utat, amerre tudtam volna menni, mindkét kezével fogta a medence peremét. Bal könyökömmel támasztottam a fejem, majd leejtettem a földre és hátra néztem. Tekintetünk egy pillanatra találkozott, mind addig, amíg nem lökött neki a falnak. Jobb lábát átkulcsolta az enyémmel, így véglegesen a fogságában maradtam. -Érzed? -furcsa volt... mert már éreztem ezt, de akkor nem volt ennyire... merev. Megijedtem egy pillanatra.
- Érzem.
Nem tudtam, hogy mégis mit szeretne, mit csináljak... ezért megfordultam. Most végre én akartam a kezeim közé venni az irányítást. Megfogtam a mellkasát, végig simítottam a hasáig, majd a nadrágja szélénél álltam meg. Bal kezemmel a vállába kapaszkodtam, jobb tenyeremet lejjebb csúsztattam. Bármennyire is furcsán hangzik, tökéletesen kiélveztem a helyzetet, hogy végre én irányítok. Egy hónapja ő irányított engem. Rajtam állt a sor. Halkan nyögött egyet, amint belemarkoltam a nadrágjába. Tetszett neki, hogy most ő van a kezeim között. Nekem is. Bal karjával magához ölelt, szorosan. Jobb kezével még mindig a medence peremét fogta. Egy csókot loptam tőle, majd még egyszer belemarkoltam. Belenéztem a szemeibe. Kérlelőn vizslatott, vágyott arra, hogy folytassam. Addig csináltam ezt, amíg el nem lazult a szorítása, hogy jól ki tudjam játszani. 5 percig bírta még.
- Hé -szólt utánam, mikor már félig kint voltam a vízből. -Ez nem ér!
- Te voltál gyenge -pimaszkodtam.
Mögöttem csak annyit hallottam, hogy mélyen nevet, majd elkezd úszni. Kiszállt a másik oldalon a vízből, majd teljes testtel felém fordult.
- Most nézd meg, mit csináltál! -mutatott a nacijára.
Elnevettem magam, hogy mielőtt beszállt volna a medencébe, a nadrágja a térdéig ért, majd miután kiszállt, nagyjából combközépig. Röhejes látvány volt, de megérte a fáradozásokat.
- Jó... nevess csak. Egyszer vissza kapod.
***
Délután hét óra van jelen pillanatban, percre pontosan. Bár mire ezt leírtam, tuti, hogy azóta eltelt egy perc. Nem azért, mert lassan írok, hanem mert másra is figyelek közben. Dave a terven gondolkozik, hogy mit kéne csinálnia velem ahhoz, hogy a medencés ügyet visszakapjam. Én gondoltam valamire, de ez tuti nem fog az eszébe jutni.
A nappaliban a piros kanapén szétterült, az PlayStation 3 konzollal játszik, ha jól vettem ki, akkor a GTA V-tel. Már csak arra a pillanatra várok, hogy mikor vesz rá, én is próbáljam ki. Tuti béna lennék, nem vagyok konzolos.
- Még mindig a könyvedet írod? -szólalt meg Dave fennhangon.
- Ennyire bedurciztál volna? -mosolyodtam el. Választ nem kaptam, ahogy számítottam is rá. A laptopot a dohányzóasztalra raktam, kifújtam a levegőt és átültem a fotelből a kanapéra. Megemeltem a fejét, és a combomra fektettem. A haját simogattam, majd mikor már megelégelte, frusztráltan állította le a játékot, dobta le az asztalra és gyorsan megfordult, lefektetett a kanapéra. Felém magasodott, két térde között fogta össze a combjaimat, karjaival a vállam mellett támaszkodott. Nagyot nyeltem, hogy mi fog ez után következni. Ezek szerint mégsem annyira hülye, amennyire hittem. -Mit csinálsz? -motyogtam.
- 26 éves vagyok. Szerinted mit csinálok? -hajolt fejével közelebb hozzám. -Leróhatod az adósságod.
Homlokát enyémnek döntötte, orrával megbökte a sajátomat. Furcsa volt ennyire közelről megvizsgálni a szemét. Remegve fújtam ki a levegőt, érzékenyen érintett ez a kirohanása, viszont nem riasztott el annyira, amennyire először gondoltam. Elmosolyodott.
- Megijedtél? -nevetett mélyen.
- Nem -mondtam őszintén, majd elmosolyodtam -, tetszik.
Dave egy pillanatra, mintha lefagyott fölöttem. Merev volt az arca, csak a szemei mozogtak ide-oda. Ajkai között parányi rés maradt, ahol kilátszottak a fogai. Telt ajkai megremegtek, ahogy belélegezte a levegőt.
Mintha tekintetében félénkséget láttam volna, védelmezőséget és szelídséget, mint farkas, mint ló a gazdája iránt érez. Elvesztem benne, mind addig, amíg el nem kezdődött egy lánc. Megcsókolt.
***
Végezetül három kegyelemdöfést adott, majd mindkét flotta elevezett.
- Érdekes volt ezt átélni egy kanapén -mondtam, miután sikerült kifújnom magam.
- Egy egy, az ágyamnál is kényelmesebb kanapé.
Fejemet oldalra fordítottam, láttam, hogy a plafont nézi. Erre a jelenetre egy ismert vicc is van. Nő gondolata: Jaj, ne. Észre vette, hogy híztam két kilót, vagy... esetleg nem volt jó a szex? Férfi gondolata: Ott egy légy a plafonon. Hogy az anyámba nem esik le?
- Min gondolkodsz? -simítottam végig a mellkasán.
Remegve lélegezte be a levegőt. Lelki szemeim előtt volt az öt perccel ezelőtti arcképe, szemeiben izzott a láng. Tetszett az arckifejezése akkor. Fogalmam sincs miért, de csábító volt. Széles vigyor terült szét az arcán, mélyen kuncogni kezdett, majd felém fordította a fejét. Szemei mosolyogtak.
- Rajtad.
- Rajtam? -ciccegtem egy kicsit. -Igazán? És mégis mit?
- Nem mindennapos, hogy egy férfi találkozik egy ennyire csodás lánnyal.
- Ahj, ne kezd a nyálas szöveget!
Az oldalamra feküdtem, jobb kezemmel támasztottam a fejem, bal kezemmel pedig tovább simogattam felsőtestét. Mind addig néztem rá, olyan tekintettel, amíg ki nem bökte, amit kérdeztem.
- Nem állok készen egy kapcsolatra -a szavakat szinte köpte.
- Mi?
- Nem... nem állok rá készen.
- Ebben te magad sem vagy biztos. Figyelj. Jó emberismerő vagyok. A szemed mindent elárul. 26 éves vagy, te magad mondtad. Én... jó én n-nem azt mondom, ho-ogy vegyél el, vagy...
- Legyél a barátnőm -vágott közbe.
- Pontosan! -értettem vele egyet. -V-várj. Mi?
- Kérlek.
- Érzem.
Nem tudtam, hogy mégis mit szeretne, mit csináljak... ezért megfordultam. Most végre én akartam a kezeim közé venni az irányítást. Megfogtam a mellkasát, végig simítottam a hasáig, majd a nadrágja szélénél álltam meg. Bal kezemmel a vállába kapaszkodtam, jobb tenyeremet lejjebb csúsztattam. Bármennyire is furcsán hangzik, tökéletesen kiélveztem a helyzetet, hogy végre én irányítok. Egy hónapja ő irányított engem. Rajtam állt a sor. Halkan nyögött egyet, amint belemarkoltam a nadrágjába. Tetszett neki, hogy most ő van a kezeim között. Nekem is. Bal karjával magához ölelt, szorosan. Jobb kezével még mindig a medence peremét fogta. Egy csókot loptam tőle, majd még egyszer belemarkoltam. Belenéztem a szemeibe. Kérlelőn vizslatott, vágyott arra, hogy folytassam. Addig csináltam ezt, amíg el nem lazult a szorítása, hogy jól ki tudjam játszani. 5 percig bírta még.
- Hé -szólt utánam, mikor már félig kint voltam a vízből. -Ez nem ér!
- Te voltál gyenge -pimaszkodtam.
Mögöttem csak annyit hallottam, hogy mélyen nevet, majd elkezd úszni. Kiszállt a másik oldalon a vízből, majd teljes testtel felém fordult.
- Most nézd meg, mit csináltál! -mutatott a nacijára.
Elnevettem magam, hogy mielőtt beszállt volna a medencébe, a nadrágja a térdéig ért, majd miután kiszállt, nagyjából combközépig. Röhejes látvány volt, de megérte a fáradozásokat.
- Jó... nevess csak. Egyszer vissza kapod.
***
Délután hét óra van jelen pillanatban, percre pontosan. Bár mire ezt leírtam, tuti, hogy azóta eltelt egy perc. Nem azért, mert lassan írok, hanem mert másra is figyelek közben. Dave a terven gondolkozik, hogy mit kéne csinálnia velem ahhoz, hogy a medencés ügyet visszakapjam. Én gondoltam valamire, de ez tuti nem fog az eszébe jutni.
A nappaliban a piros kanapén szétterült, az PlayStation 3 konzollal játszik, ha jól vettem ki, akkor a GTA V-tel. Már csak arra a pillanatra várok, hogy mikor vesz rá, én is próbáljam ki. Tuti béna lennék, nem vagyok konzolos.
- Még mindig a könyvedet írod? -szólalt meg Dave fennhangon.
- Ennyire bedurciztál volna? -mosolyodtam el. Választ nem kaptam, ahogy számítottam is rá. A laptopot a dohányzóasztalra raktam, kifújtam a levegőt és átültem a fotelből a kanapéra. Megemeltem a fejét, és a combomra fektettem. A haját simogattam, majd mikor már megelégelte, frusztráltan állította le a játékot, dobta le az asztalra és gyorsan megfordult, lefektetett a kanapéra. Felém magasodott, két térde között fogta össze a combjaimat, karjaival a vállam mellett támaszkodott. Nagyot nyeltem, hogy mi fog ez után következni. Ezek szerint mégsem annyira hülye, amennyire hittem. -Mit csinálsz? -motyogtam.
- 26 éves vagyok. Szerinted mit csinálok? -hajolt fejével közelebb hozzám. -Leróhatod az adósságod.
Homlokát enyémnek döntötte, orrával megbökte a sajátomat. Furcsa volt ennyire közelről megvizsgálni a szemét. Remegve fújtam ki a levegőt, érzékenyen érintett ez a kirohanása, viszont nem riasztott el annyira, amennyire először gondoltam. Elmosolyodott.
- Megijedtél? -nevetett mélyen.
- Nem -mondtam őszintén, majd elmosolyodtam -, tetszik.
Dave egy pillanatra, mintha lefagyott fölöttem. Merev volt az arca, csak a szemei mozogtak ide-oda. Ajkai között parányi rés maradt, ahol kilátszottak a fogai. Telt ajkai megremegtek, ahogy belélegezte a levegőt.
Mintha tekintetében félénkséget láttam volna, védelmezőséget és szelídséget, mint farkas, mint ló a gazdája iránt érez. Elvesztem benne, mind addig, amíg el nem kezdődött egy lánc. Megcsókolt.
***
Végezetül három kegyelemdöfést adott, majd mindkét flotta elevezett.
- Érdekes volt ezt átélni egy kanapén -mondtam, miután sikerült kifújnom magam.
- Egy egy, az ágyamnál is kényelmesebb kanapé.
Fejemet oldalra fordítottam, láttam, hogy a plafont nézi. Erre a jelenetre egy ismert vicc is van. Nő gondolata: Jaj, ne. Észre vette, hogy híztam két kilót, vagy... esetleg nem volt jó a szex? Férfi gondolata: Ott egy légy a plafonon. Hogy az anyámba nem esik le?
- Min gondolkodsz? -simítottam végig a mellkasán.
Remegve lélegezte be a levegőt. Lelki szemeim előtt volt az öt perccel ezelőtti arcképe, szemeiben izzott a láng. Tetszett az arckifejezése akkor. Fogalmam sincs miért, de csábító volt. Széles vigyor terült szét az arcán, mélyen kuncogni kezdett, majd felém fordította a fejét. Szemei mosolyogtak.
- Rajtad.
- Rajtam? -ciccegtem egy kicsit. -Igazán? És mégis mit?
- Nem mindennapos, hogy egy férfi találkozik egy ennyire csodás lánnyal.
- Ahj, ne kezd a nyálas szöveget!
Az oldalamra feküdtem, jobb kezemmel támasztottam a fejem, bal kezemmel pedig tovább simogattam felsőtestét. Mind addig néztem rá, olyan tekintettel, amíg ki nem bökte, amit kérdeztem.
- Nem állok készen egy kapcsolatra -a szavakat szinte köpte.
- Mi?
- Nem... nem állok rá készen.
- Ebben te magad sem vagy biztos. Figyelj. Jó emberismerő vagyok. A szemed mindent elárul. 26 éves vagy, te magad mondtad. Én... jó én n-nem azt mondom, ho-ogy vegyél el, vagy...
- Legyél a barátnőm -vágott közbe.
- Pontosan! -értettem vele egyet. -V-várj. Mi?
- Kérlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése