"Rájöttem arra, akármennyire is megvan az a fóbiám, hogy félek a változástól... változni mindenkinek kell. Rendszerezni kellene a napjaimat, de sokkal nagyobb rendet kéne tennem az életemben. Meg kell tanulnom azt, hogy szabadnak lenni nem mindig felemelő érzés, olykor eluntat, nem köt le semmi. Ezért vállaltam el azt, hogy nekilátok egy blognak, egy saját blognak, hogy másokat untassak, és ne magamat.
Könnyen befolyásolható vagyok, ha valaki valamiről, vagy rosszabb esetben valakiről megmondja a véleményét, az engem beszippant, és úgy vélekedek én is. Persze, ez nem mindennél így van. Példának okádék: ruhaválasztásnál meglátok egy darabot, felpróbálom, és ha még magamon is tetszik, akkor megveszem. Ha pedig Blair, az irodai munkás kis barátnőm kiveszi a kezemből a ruhát, és fel is próbálja, akkor az az övé lesz. De ez más tészta, úgy beszélünk most, hogy nem vonunk bele harmadik feleket, jó? Oké. Ezt megbeszéltem magammal.
Félek attól, hogyha megváltozok, akkor az kihat a barátaimra is. Rossz értelemben.., hogy az új énem, az új stílusom nem tetszik nekik, ezért inkább eltávolodnak tőlem, elkerülnek.
Ettől a gondolattól tudok igazán befordulni. Nem látom magamat kívülről, nem hallom magamat kívülről... nem akarok olyan lány lenni, akinek rengeteg barátja van, vagy azt hiszi, hogy rengetegen szeretik őt, hogy azt hiszi magáról, hogy szépen öltözködik, szép sminkeket csinál.
Ilyenkor hajlamos vagyok felvenni a fejhallgatót, elindítani a sötétzöld iPodomon a zenét, és csak ülni, egyedül, vagy a laptopommal az ölemben, vagy olvasgatni az újságot, vagy megbeszélni dolgokat a barátaimmal. Nem is tudom, hogy ki vagyok."
***
- És milyen az új meló? -nézett fel kerek szemeivel Dave, majd vissza a laptopjára. Olykor nagyon is bánt, hogy nem tudja letenni a gépet akkor sem, amikor velem beszél. Elnéztem a másik irányba, nem akartam neki válaszolni. Gyakran választom ezt az utat, hogy nem szólok senkihez, bevágom a sértődöttet, hogy ő érezze magát rosszul. -Jezz'? -nézett rám. Nem válaszoltam, még az irányába sem fordultam, csak a kanapén ültem, támasztottam a fejem a bal könyökömön és néztem ki a nagy üvegajtón, amin túl a medence van. Félre rakta a laptopját, ha jól hallottam, még le is csukta, felállt, csoszogott párat, majd éreztem, hogy lehuppan mellém. -Most meg mit csináltam? -csapta le a kezét a combjára, kínjában felnevetett, ezzel is kerülve azt, hogy ne érezze magát teljesen rosszul. Éreztem, hogy közelebb csúszik hozzám. Megfogta a derekamat, majd végigcsúsztatta a tenyerét a karomon. A kézfejemnél állapodott meg, majd összekulcsolta az ujjainkat. Kínoz. Egy hosszú puszit hagyott a vállamon, a borostája bökte a bőrömet, ami csikizésbe ment át. Nem bírtam, nagyon a szélén álltam, hogy odanyúljak, és megvakarjam, de nem tettem. -Jezzy'?
- Hm? -nem fordultam meg teljesen, csak magam elé bámultam.
- Mi bajod van? -kérdezte halkan. Szinte suttogott, de ő sem tud suttogni, ugyanúgy, mint én.
- Semmi -füllentettem.
Dave meglepődötten és unalmasan dőlt hátra. Tehetetlenül csapkodta a combját, amivel idegesíteni kezdett. Lehet, hogy mégsem jó ötlet ez az "átsértődöttség". Ránéztem. Visszanézett rám, várta a szót, addig csak összeszorított ajkakkal, kérdő tekintettel, kitágult szemekkel nézett. A válaszomra várt. Én meg majdnem elröhögtem magam azon az arckifejezésen.
- Miért nem tudsz a laptopod nélkül beszélni velem? -kérdeztem őszintén a szemébe nézve.
Láttam az arcán, hogy nem érti, hogy mit kérdeztem. Megismételtem volna még egyszer, de közbevágott.
- Ez most komoly? -nézett rám, hangját lejjebb vitte. -Látsz itt valahol is laptopot a közelemben? -mutatott körbe maga körül. Megráztam a fejem. Elbizonytalanodtam, ahogy rám nézett, és amilyen hangsúllyal kérdezte. Beparáztam, mint mindig fogorvos előtt. Ráncai enyhülni kezdtek, majd széles vigyorba fordult át. -Jezz' -nevetett.
- Mi az?
- Komolyan ez bánt? -nevetett ki.
Ölbe tett kézzel fordultam el tőle, most tényleg bevágtam a durcát. Zavart, hogy neki van igaza, és nem szeretem elismerni mások igazát. Szeretem, ha engem örvendeztetnek, és megadják magukat.
- Jó, oké -érintette meg a vállamat. -Sajnálom. Figyelek, hogy ne láss meg laptoppal az ölemben, oké? -mosolygott rám, miután maga felé fordított. Belenéztem a csillogó szemeibe, majd megöleltem. Nem tudom, vannak ilyen hirtelen hangulatváltozásaim, amik ellen nem lehet tenni. Iszonyat vagyok.
***
"Pár régi emlék. Bármit felébreszthet benned. Az első szerelmet. Az első csókot. Az első szexet. Nem mondanám magamat annyira idősnek, mint amilyennek mondom magamat. A felsoroltak közül többhöz közöm sok nem volt. Csak példa.
Eszembe jut az az igazi első szerelem. Én ugyanitt laktam, ahol most, ő pedig egy másik nagyvárosban, de ugyanabban az országban. Nagyjából 150-200 km távolság volt közöttünk. Még Nyár volt. Sütött a Nap, én pedig egyedül mászkáltam a főtéren, mert az akkori barátaimmal történő találkozó véget ért. Leültem egy padra, és néztem magam elé, a telefonomat piszkáltam, amikor megszólított valaki. Felnéztem, a srác haja kócos volt és fekete. A szeme színe zöld, pár árnyalattal sárgásabb és sötétebb mint az enyém. Emlékszem még, hogy fekete rövid ujjú felsőt hordott, és piros kosaras nadrágot. "Szia" -mondta, előttem állt, én pedig a telefonomra néztem. Nem akartam felnézni. A srác még ott maradt, ott állt előttem. Majd még egyszer köszönt. "Szia, Dean vagyok." Immáron felnéztem, arca mosolygott. Zavartan elmosolyodtam én is. "Öhm" -bizonytalanodtam el, azt hittem, ezt csakis egy tréfa lehet -", szia. Jeremy" -felálltam a helyemről. Megigazítottam a nadrágomat és a fehér rövidujjumat.
Aztán már csak annyira emlékszem, hogy Microsoft Messengeren tartottuk a kapcsolatot, minden nap beszéltünk, volt amikor játszottunk a Messengeres játékokkal, hogy addig is múljon az idő."
***
- Jó húzás egy olyan bejegyzés, ami a régi pasidról szól -jegyezte meg hangosan Dave, miközben elhaladt mellettem két tálcával. Utánafordultam, először nem értettem, hogy miért mondja ezt, másodszorra pedig már rájöttem. Utána mentem.
- Mi?! -fakadtam ki.
Csak hümmögött, tovább pakolászott -ami tőle nagyon fura, amióta itt vagyok nála -, nem érdekelte az, hogy ki vagyok akadva.
- Te olvasod...
- ...a blogodat? -egyenesedett ki, felém fordult, megfogta a derekamat, majd kaján mosolyra húzta a száját. -Persze, hogy olvasom, Hercegnő -jelentette ki, azzal egy puszit nyomott az orrom hegyére. -Akkora baj lenne, vagy mi? -nevetett fel kínjában, mivel elég gonosz arcot meresztettem felé.
Elengedett, egy lépéssel távolodott tőlem, azalatt pedig én ölbe tettem a kezem. Kissé túljátszottam a szerepemet, nem akartam "ennyire" "durva" lenni (igen, direkt akartam így, hogy dupla "". szóval érted.)
- Úgy fogom fel azt a blogot, mint egy naplót -kezdtem bele, majd mélyenszántón elkezdtem sugallani felé, hogy inkább felejtse el mindazt, amit ott látott. Ha látta egyáltalán. Nem tudom, jelen pillanatban elbizonytalanított a nézése, ami viszonylagosan elárulja, vagy csak szeretné őt elárulni, hogy hazudott. -Mond csak... -egyenesedtem ki a görnyedt testtartásomból -elolvastad egyáltalán, amit írtam?
Dave elnevette magát, majd közelebb lépett. Mikor ismét abban a pózban voltunk, hogy mindkettőnk nekisimul a másiknak, megfogta mindkét kezével a vállamat, majd mélyen a szemembe nézett.
- Komolyan gondolod, hogy nem bízom meg benned? -kérdezte kedvesen, majd elmosolyodott. Nem volt semmi reakcióm, csak nagyon kínosan éreztem magam mindenért. -Tudom, hogyha valamiről tudnom kell, akkor abba beleavatsz -nyomott egy puszit az arcomra. -Különben is. Neked is megvan a magánéleted, és nekem is.
- Tudom, vannak dolgok, amikről nem kell tudnia a másiknak -folytattam az egyetértést. -Te megbeszéled a te legjobb barátaiddal, én pedig az én legjobb barátaimmal -bólintott, majd eleresztett, miután megöleltük egymást. -De akkor honnan tudsz a "Volt pasi' bejegyzésről?
- Nem nézted? A te bejegyzésed az első a ranglétrán, ahol dolgozol.
- Mi?
- Miért nem tudsz a laptopod nélkül beszélni velem? -kérdeztem őszintén a szemébe nézve.
Láttam az arcán, hogy nem érti, hogy mit kérdeztem. Megismételtem volna még egyszer, de közbevágott.
- Ez most komoly? -nézett rám, hangját lejjebb vitte. -Látsz itt valahol is laptopot a közelemben? -mutatott körbe maga körül. Megráztam a fejem. Elbizonytalanodtam, ahogy rám nézett, és amilyen hangsúllyal kérdezte. Beparáztam, mint mindig fogorvos előtt. Ráncai enyhülni kezdtek, majd széles vigyorba fordult át. -Jezz' -nevetett.
- Mi az?
- Komolyan ez bánt? -nevetett ki.
Ölbe tett kézzel fordultam el tőle, most tényleg bevágtam a durcát. Zavart, hogy neki van igaza, és nem szeretem elismerni mások igazát. Szeretem, ha engem örvendeztetnek, és megadják magukat.
- Jó, oké -érintette meg a vállamat. -Sajnálom. Figyelek, hogy ne láss meg laptoppal az ölemben, oké? -mosolygott rám, miután maga felé fordított. Belenéztem a csillogó szemeibe, majd megöleltem. Nem tudom, vannak ilyen hirtelen hangulatváltozásaim, amik ellen nem lehet tenni. Iszonyat vagyok.
***
"Pár régi emlék. Bármit felébreszthet benned. Az első szerelmet. Az első csókot. Az első szexet. Nem mondanám magamat annyira idősnek, mint amilyennek mondom magamat. A felsoroltak közül többhöz közöm sok nem volt. Csak példa.
Eszembe jut az az igazi első szerelem. Én ugyanitt laktam, ahol most, ő pedig egy másik nagyvárosban, de ugyanabban az országban. Nagyjából 150-200 km távolság volt közöttünk. Még Nyár volt. Sütött a Nap, én pedig egyedül mászkáltam a főtéren, mert az akkori barátaimmal történő találkozó véget ért. Leültem egy padra, és néztem magam elé, a telefonomat piszkáltam, amikor megszólított valaki. Felnéztem, a srác haja kócos volt és fekete. A szeme színe zöld, pár árnyalattal sárgásabb és sötétebb mint az enyém. Emlékszem még, hogy fekete rövid ujjú felsőt hordott, és piros kosaras nadrágot. "Szia" -mondta, előttem állt, én pedig a telefonomra néztem. Nem akartam felnézni. A srác még ott maradt, ott állt előttem. Majd még egyszer köszönt. "Szia, Dean vagyok." Immáron felnéztem, arca mosolygott. Zavartan elmosolyodtam én is. "Öhm" -bizonytalanodtam el, azt hittem, ezt csakis egy tréfa lehet -", szia. Jeremy" -felálltam a helyemről. Megigazítottam a nadrágomat és a fehér rövidujjumat.
Aztán már csak annyira emlékszem, hogy Microsoft Messengeren tartottuk a kapcsolatot, minden nap beszéltünk, volt amikor játszottunk a Messengeres játékokkal, hogy addig is múljon az idő."
***
- Jó húzás egy olyan bejegyzés, ami a régi pasidról szól -jegyezte meg hangosan Dave, miközben elhaladt mellettem két tálcával. Utánafordultam, először nem értettem, hogy miért mondja ezt, másodszorra pedig már rájöttem. Utána mentem.
- Mi?! -fakadtam ki.
Csak hümmögött, tovább pakolászott -ami tőle nagyon fura, amióta itt vagyok nála -, nem érdekelte az, hogy ki vagyok akadva.
- Te olvasod...
- ...a blogodat? -egyenesedett ki, felém fordult, megfogta a derekamat, majd kaján mosolyra húzta a száját. -Persze, hogy olvasom, Hercegnő -jelentette ki, azzal egy puszit nyomott az orrom hegyére. -Akkora baj lenne, vagy mi? -nevetett fel kínjában, mivel elég gonosz arcot meresztettem felé.
Elengedett, egy lépéssel távolodott tőlem, azalatt pedig én ölbe tettem a kezem. Kissé túljátszottam a szerepemet, nem akartam "ennyire" "durva" lenni (igen, direkt akartam így, hogy dupla "". szóval érted.)
- Úgy fogom fel azt a blogot, mint egy naplót -kezdtem bele, majd mélyenszántón elkezdtem sugallani felé, hogy inkább felejtse el mindazt, amit ott látott. Ha látta egyáltalán. Nem tudom, jelen pillanatban elbizonytalanított a nézése, ami viszonylagosan elárulja, vagy csak szeretné őt elárulni, hogy hazudott. -Mond csak... -egyenesedtem ki a görnyedt testtartásomból -elolvastad egyáltalán, amit írtam?
Dave elnevette magát, majd közelebb lépett. Mikor ismét abban a pózban voltunk, hogy mindkettőnk nekisimul a másiknak, megfogta mindkét kezével a vállamat, majd mélyen a szemembe nézett.
- Komolyan gondolod, hogy nem bízom meg benned? -kérdezte kedvesen, majd elmosolyodott. Nem volt semmi reakcióm, csak nagyon kínosan éreztem magam mindenért. -Tudom, hogyha valamiről tudnom kell, akkor abba beleavatsz -nyomott egy puszit az arcomra. -Különben is. Neked is megvan a magánéleted, és nekem is.
- Tudom, vannak dolgok, amikről nem kell tudnia a másiknak -folytattam az egyetértést. -Te megbeszéled a te legjobb barátaiddal, én pedig az én legjobb barátaimmal -bólintott, majd eleresztett, miután megöleltük egymást. -De akkor honnan tudsz a "Volt pasi' bejegyzésről?
- Nem nézted? A te bejegyzésed az első a ranglétrán, ahol dolgozol.
- Mi?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése